A szerelem (愛, ai) kanjijának lefestése nem csupán egy szimbólum megörökítése, hanem a szeretet és érzelem művészi kifejezése is. Az ecset minden mozdulata hordozza az alkotó szándékát, így a kalligráfia és a sumi-e festészet a szavakon túli kommunikáció egyik legősibb formája.

A Sumi-e:

A tusfestés (水墨画, szuibokuga, vagy 墨絵, szumi-e) kínai módja (papírra vagy selyemre) a 14. századbanhonosodott meg Japánban, s legkiemelkedőbb mestere Szessú Tójó lett, valamint a Kanó-iskola tagjai. Leggyakoribb témái tájak, bodhiszattvák, zen pátriárkák, állatok, virágok, s zen hatásra a stílus is fokozatosan egyszerűsödött: a japán topográfiától idegen kezdeti (kínai) hegyóriásokat és irdatlan szakadékokat (amelyek az árnyékolás révén mélységet kapnak ugyan, de központi nézőszögük nincs: mozaikképek) felváltotta például Szessú Amanohasidatéja, majd pedig az egyre szimbolikusabb bambusznád, madár egy csupasz ágon stb.

A rizspapírról:

A papír természetes alapanyagokból, bambuszból, kenderből, Shatian rizsszalmából és zöld szantálfa kérgéből készült, amelyeket áztattak, majd főztek és készítettek belőle természetes papírt.